2018. húsvét hétfőjén szép egész napos kirándulást tettünk Baranya vármegyében.
Hidason kezdtünk, ahol a Tájházat néztük meg, előzetes megbeszélés alapján. A Tájházat Videcz Ferencné, helytörténész mutatta be nekünk, aki nagyon szépen körbevezetett minket, mindenre kiterjedő információkkal látott el bennünket. A tárgyakat is ő gyűjtötte össze, s az ő vezénylete alatt született meg a Hidasi Tájházért Egyesület is, melynek feladata a ház karbantartása, s egyéb teendők elvégzése.
De ezen a honlapon még sok más egyéb információhoz is juthatunk Hidasról....
"A község évtizedes múltját foglalja magába a Tájház, mely a jelen és a jövő nemzedék számára példaértékű. Híven tükrözi a község lakóinak összefogását, erejét, akaratát, a nemzetiségek békés egymás mellett élését.
A lelkes támogató szervezők, intézmények csak tovább erősítik egy
közérdekű muzeális intézmény alakulását, fennmaradását.
A székelyek és a svábok békés egymás mellett élését reprezentálja a
Hidas, Kossuth Lajos utca 111. szám alatt lévő Tájház, mely a székelyek
és németek / svábok / tárgyi emlékeit őrzi.
Az összegyűjtött anyag 90 %-a a lakosság adománya, kisebb része
vásárlás útján került a gyűjteménybe. Megtalálható az épületben a
berendezett
székely és német szoba, a konyhában a motolla, cséphadaró,
mosóteknő dörzsölő fával, istállóban mezőgazdasági eszközök, ekék,
sorhúzók,
lószerszámok és sok egyéb tárgy. Egyik helyiség állandó kiállítási
tárgyai, a régi, korbeli fényképek, magyar és német nyelvű hímzett
falvédők,
asztalterítők, fésű és kefetartók. Ezen tárgyak tükrözik a XX.
század első felének ízlésvilágát.
A tárgyi emlékek gyűjtése közben szellemi hagyaték felé is fordult
a figyelem. Tekintélyes néprajzi és történelmi anyag gyűlt össze.
A ház a XIX. századi német építőművesség jeles reprezentánsa, egy
gazdag német földműves, Johann Lukas tulajdona volt a szomszéd házzal
együtt. Az épület több lépcsőben épült. Négy szakasza három
különböző padlószinten helyezkedik el, igazodva a hátrafelé lejtő
udvarhoz.
Az első egység a szoba-konyha-szoba beosztású lakóépület. Ezt
követi a külön fedél alatt álló nyárikonyha-kamra, a nyári konyhából
nyílik
a kőpince és itt van a padlásföljáró is. A ház még egy
kéthelyiséges lakrészt, valamint istállót, kocsiszínt és pajtát foglal
magában.
Az épület kő alapú vályogfalakkal – a hatodik- hetedik helyiségnél
vert fallal, az istállónál téglafallal – mestergerendás, szalmapólyás
födémmel,
fachwerk oromzatú tetőszerkezettel, két szabad kéménnyel, igényes
és esztétikus ablakokkal, ajtókkal, gazdagon tagolt homlokzati vakolat
architektúrával készült. Az utcai kerítés – mecseknádasdi monolit
kőből faragott pilléreivel, vaskapuival, a nagykapun a tulajdonos J L
monogramjával
– jó kvalitású kézműves munka.
Az 1920-40-es években az egész ház bér-avagy cselédlakásként
funkcionált, a II. világháború végén az első két helyiségben
postahivatal működött.
A tulajdonost és családját kitelepítették Németországba, helyükre
az andrásfalvi Biszak család került 1945-ben. A falon átbujtatott
takaréktűzhely
egyedülálló az egész országban egyetlen ismert példánya létezik
Hidason. Ennek a kályhának a mása került beépítésre a konyhába ill. a
sütő része a
sváb szobába. Rendkívül szép az első szoba népi rokokó faragott
ajtaja, és vasalata.
A háznak a pontos mása helyet kapott a szentendrei skanzen dél-dunántúli tájegységében.
Dr. Zentai Tünde muzeológus, Videcz Ferencné
segítségével
620 műtárgyat gyűjtött községünkben a szentendrei ház
berendezésére. A házban székely szobát, sváb szobát, egy konyhát –XX.
sz. eleji berendezéssel
láthatnak a látogatók. A nyitott kéményű nyári konyhában régi
eszközöket tekinthetnek meg. Például gereben, motolla, tiloló,
gyapjúfésű, szilvaaszaló,
vaslábas, szalmatálak stb. Berendeztünk egy vendégszobát és egy
kiállítási helységet is, melyben nagyanyáink falvédőit mutatjuk be
magyar és német nyelvű felirattal.
Ebben a helyiségben kaptak helyet a régi dísztörölközők, fésű és
kefetartók is. Az istállóban a gazdálkodás eszközeit mutatjuk be.
Itt látható kiállításunk legrégibb darabja, az 1793-ból való
szőlőprés."
A felvételek 2018. április 2-án készültek.
 |
| A tájház az utcáról nézve... |
 |
| A ház az udvarral... |
 |
| A kemence |
 |
| A disznóól... |
 |
| Az épület vége felől kezdtük nézni a helyiségeket.... |
 |
| A nyári konyha.... |
 |
| Az egyik szoba... |
 |
| Sok szép falvédőt és régi fényképeket is láthattunk... |
 |
| A konyha... |
 |
| A német szoba.... |
 |
| Egy menyasszonyi koszorú, 1910-ből |
 |
| Szép míves ajtó... |
 |
| A székely szoba... |
 |
| Már kint vagyunk az utcán. A régi kapun látszik a tulajdonos monogramja: J L, vagyis Johann Lukas. |
 |
| A tájház táblája, az információkkal |
 |
| Az utca, ahol a tájház áll - szemben a templom. |
