Nyugat-Magyaroszág - Dunántúl

2025. április 3., csütörtök

A Hidasi Tájház

2018. húsvét hétfőjén szép egész napos kirándulást tettünk Baranya vármegyében.

Hidason kezdtünk, ahol a Tájházat néztük meg, előzetes megbeszélés alapján. A Tájházat Videcz Ferencné, helytörténész mutatta be nekünk, aki nagyon szépen körbevezetett minket, mindenre kiterjedő információkkal látott el bennünket. A tárgyakat is ő gyűjtötte össze, s az ő vezénylete alatt született meg a Hidasi Tájházért Egyesület is, melynek feladata a ház karbantartása, s egyéb teendők elvégzése.

Akit részletesen érdekel a ház múltja, az itt alább elolvashatja, mely Hidas honlapjáról származik.

De ezen a honlapon még sok más egyéb információhoz is juthatunk Hidasról....

"A község évtizedes múltját foglalja magába a Tájház, mely a jelen és a jövő nemzedék számára példaértékű. Híven tükrözi a község lakóinak összefogását, erejét, akaratát, a nemzetiségek békés egymás mellett élését.
A lelkes támogató szervezők, intézmények csak tovább erősítik egy közérdekű muzeális intézmény alakulását, fennmaradását. A székelyek és a svábok békés egymás mellett élését reprezentálja a Hidas, Kossuth Lajos utca 111. szám alatt lévő Tájház, mely a székelyek és németek / svábok / tárgyi emlékeit őrzi.

Az összegyűjtött anyag 90 %-a a lakosság adománya, kisebb része vásárlás útján került a gyűjteménybe. Megtalálható az épületben a berendezett székely és német szoba, a konyhában a motolla, cséphadaró, mosóteknő dörzsölő fával, istállóban mezőgazdasági eszközök, ekék, sorhúzók, lószerszámok és sok egyéb tárgy. Egyik helyiség állandó kiállítási tárgyai, a régi, korbeli fényképek, magyar és német nyelvű hímzett falvédők, asztalterítők, fésű és kefetartók. Ezen tárgyak tükrözik a XX. század első felének ízlésvilágát.

A tárgyi emlékek gyűjtése közben szellemi hagyaték felé is fordult a figyelem. Tekintélyes néprajzi és történelmi anyag gyűlt össze. A ház a XIX. századi német építőművesség jeles reprezentánsa, egy gazdag német földműves, Johann Lukas tulajdona volt a szomszéd házzal együtt. Az épület több lépcsőben épült. Négy szakasza három különböző padlószinten helyezkedik el, igazodva a hátrafelé lejtő udvarhoz. Az első egység a szoba-konyha-szoba beosztású lakóépület. Ezt követi a külön fedél alatt álló nyárikonyha-kamra, a nyári konyhából nyílik a kőpince és itt van a padlásföljáró is. A ház még egy kéthelyiséges lakrészt, valamint istállót, kocsiszínt és pajtát foglal magában. Az épület kő alapú vályogfalakkal – a hatodik- hetedik helyiségnél vert fallal, az istállónál téglafallal – mestergerendás, szalmapólyás födémmel, fachwerk oromzatú tetőszerkezettel, két szabad kéménnyel, igényes és esztétikus ablakokkal, ajtókkal, gazdagon tagolt homlokzati vakolat architektúrával készült. Az utcai kerítés – mecseknádasdi monolit kőből faragott pilléreivel, vaskapuival, a nagykapun a tulajdonos J L monogramjával – jó kvalitású kézműves munka.

Az 1920-40-es években az egész ház bér-avagy cselédlakásként funkcionált, a II. világháború végén az első két helyiségben postahivatal működött. A tulajdonost és családját kitelepítették Németországba, helyükre az andrásfalvi Biszak család került 1945-ben. A falon átbujtatott takaréktűzhely egyedülálló az egész országban egyetlen ismert példánya létezik Hidason. Ennek a kályhának a mása került beépítésre a konyhába ill. a sütő része a sváb szobába. Rendkívül szép az első szoba népi rokokó faragott ajtaja, és vasalata.

A háznak a pontos mása helyet kapott a szentendrei skanzen dél-dunántúli tájegységében. Dr. Zentai Tünde muzeológus, Videcz Ferencné segítségével 620 műtárgyat gyűjtött községünkben a szentendrei ház berendezésére. A házban székely szobát, sváb szobát, egy konyhát –XX. sz. eleji berendezéssel láthatnak a látogatók. A nyitott kéményű nyári konyhában régi eszközöket tekinthetnek meg. Például gereben, motolla, tiloló, gyapjúfésű, szilvaaszaló, vaslábas, szalmatálak stb. Berendeztünk egy vendégszobát és egy kiállítási helységet is, melyben nagyanyáink falvédőit mutatjuk be magyar és német nyelvű felirattal. Ebben a helyiségben kaptak helyet a régi dísztörölközők, fésű és kefetartók is. Az istállóban a gazdálkodás eszközeit mutatjuk be. Itt látható kiállításunk legrégibb darabja, az 1793-ból való szőlőprés."

A felvételek 2018. április 2-án készültek.